26/05/2026
Nehéz ezt leírni... ezt a poharat rátok, értetek emelem!
Hosszú gondolkodás, rengeteg álmatlan éjszaka és számtalan próbálkozás után meg kellett hozzak egy döntést: a borbár ideiglenesen bezár.
Őszintén mondom… mindent megtettem, amit emberileg lehetett. Szívvel, energiával, idővel, pénzzel, kitartással. Próbáltam fejlődni, alkalmazkodni, újítani, programokat szervezni, jobbá válni minden nap.
Mégis el kellett fogadnom egy fájdalmas valóságot… úgy tűnik, amit megálmodtam, arra egyszerűen nincs akkora igény, mint hittem.
A legnehezebb talán az, hogy a mai napig nem értem teljesen, miért. Nem volt drága hely… sőt, pontosan az ellenkezőjét szerettem volna megmutatni. Egy gyönyörű, hangulatos, igényes helyet akartam adni az embereknek úgy, hogy az közben megfizethető maradjon. Azt szerettem volna, hogy bárki be tudjon ülni hozzánk, jól érezze magát, kikapcsoljon, találkozzon, beszélgessen, élményeket vigyen haza.
Talán sokan azt gondolták, hogy a hely szépsége egyet jelent a magas árakkal. Pedig soha nem ez volt a célunk és messze nem is volt az.
Ez a hely több volt számomra, mint egy vállalkozás. Egy álom volt. Egy darab belőlem.
Most elfáradtam. És bár ezt kimondani fáj, eljött az idő, hogy egy időre megálljak.
Nem búcsúzni szeretnék… csak időt kérni. Időt átgondolni, újratervezni, megérteni, hogyan tovább.
Mérhetetlenül hálás vagyok mindenkinek, aki akár csak egyszer is betért hozzám, ivott nálam egy pohár bort, támogatott, kedves szót mondott vagy hitt bennem.
Remélem, ez nem a történet vége. Csak egy nagyon nehéz fejezet.
Köszönök mindent és legyetek szeretve, ölelve 🤗
