27/06/2024
Nem vagyok naiv: látom, hogy a magyarországi kulturális szcénában a szakmai szempontokat rendre háttérbe szorítja az a valami, amit az érint***ek többsége politikai érdeknek nevez, én viszont egyértelműen korrupciónak érzékelem. Mivel konzervatív emberként (sokak által naivnak tekintett módon) hiszek a demokráciában, az erkölcsben és a nyitottságban, számomra rossz látni, hogy ma mennyire általános a magyar kultúrában a demokratikus elvek erkölcstelen ügyeskedésekkel történő kijátszása, ami az esetek többségében látványos szakmai deficittel jár. Eddig nem t***em szóvá azokat az eseteket sem, amelyek személyesen érint***ek, de most már nem vagyok elég türelmes ahhoz, hogy szó nélkül hagyjam a csalásokat. Ezen a helyen nincs elég tér érdemben leírni valamennyi esetet, de a legutóbbit röviden szóba hozom.
2015-2020 között én voltam a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum igazgatója. Négy évvel ezelőtt nem kandidáltam a folytatásra, mert egy olyan betegségben szenvedtem, ami ezt nem t***e lehetővé. Miután 2022-ben meggyógyultam, idén tavasszal beadtam a pályázatomat – annak ellenére, hogy számos embertől hallottam, nem lesz „korrekt” a kiválasztási folyamat, mert a korábbi kulturális miniszter, a mai püspök Balogh Zoltán az egyik régebbi szeretőjét kívánja elhelyezni a múzeum élére, s a püspök úr ilyen irányú tevékenysége közismerten sikeres. Mivel nem tudtam megítélni e kellemetlen pletyka igazságtartalmát, egyszerűen nem vettem figyelembe. Öt másik pályázóval együtt egy mondvacsinált okkal állítólag érvénytelennek minősítették az én pályaművemet is, de mivel velem ezt a pályáztató sem írásban, sem élőszóban nem közölte, csak néhány szentendrei ismerősöm felháborodott közléséből tudtam, tudok erről a döntésről. Természetesen hamar megért***em, hogy mindez a választási kampány miatt történt. Ha ugyanis akkor felvállalta volna az önkormányzat, hogy kinevezi a szentendreiek által rosszindulatúan „Balogh lotyójának” becézett hölgyet (félreértés ne essék: ezzel a minősítésével nem értek egyet, s magam nem fogalmaznék így, de az ügy színlelés és játszmák nélküli ismertetéséhez ez is hozzátartozik), az – a kegyelmi botrány utóhatásaként – számukra kedvezőtlen módon befolyásolhatta volna a kampányt. Ezért kiírták újra a pályázatot, melyre (a fentiek miatt) eredetileg nem gondoltam értelmes döntésnek jelentkezni, de miután jónéhány képzőművész kapacitált rá, újra benyújtottam a pályaművemet. Részt vettem két meghallgatáson, amelyek előtt és után volt alkalmam szót váltani négy pályázótársammal arról, hogy milyen primitív színjátékban veszünk részt. A hatodik pályázóval „természetesen” nem találkoztunk, mert neki nem abban a teremben kellett várakoznia, ahol nekünk. Tegnap beigazolódott a „papírforma”: őt, konkrétan Borbély-Tardy Annát nevezte ki a múzeum élére az önkormányzat. Azt lehet tudni, hogy szakmai kompetenciája nincs, programja remélhetőleg van, de én azt sajnos nem ismerem (mert nem hozta nyilvánosságra, így udvariasságból sem tudtam neki gratulálni). Tudom, hogy az egyik pályázótársam megtámadta jogilag az eljárást, ami számomra maximálisan érthető, de nem látok reális esélyt arra, hogy ennek eredményeképpen az önkormányzat demokratikus úton, szakmai szempontok mentén hoz újabb döntést.
Miután híre ment a szentendreiek korrupt eljárásának, valaki indított egy nyílt levelet, amiben arra kérte a döntéshozókat, hogy ne politikai, hanem szakmai érvek alapján válasszanak múzeumigazgatót. Én ezzel teljes egészében egyetértek, az pedig nagyon jól esett, hogy az én (természetesen bárki által elérhető) pályázatomat ajánlották a döntéshozók figyelmébe. Mivel nem nyílt alkalmam személyesen beszélnem az aláírókkal, itt most nyilvánosan megköszönöm Valamennyiüknek! Nem azért, mert számos magasan jegyzett (Kossuth-díjas és Nemzet Művésze) alkotó van közöttük, hanem mert olyan gesztust t***ek, ami nem a politika, hanem a kultúra védelméről szól! Köszönöm szépen Mindannyiuknak!
A bejegyzés mellé helyezett fotón ugyanannak a szentendrei álom-projektnek egy részlete jelenik meg, mint azon, amely mellett a pályázatomat közzét***em. Itt Fodor Tamás megformálásában látható Orwell Állatfarmjának őrnagya, aki nagyon szuggesztív módon tudott beszélni az álmairól. Sokaknak jó példának számít ma is.
