07/05/2026
* Falusi lamúr 100 ève. *
A lány mezítláb osont végig a poros utcán. A zsúpos házak ablakaiban már csak a mécsesek pislákoltak, a falut betakarta az esti füst és a trágyaszag nehéz nyara. Kendőjét szorosabbra húzta, mert ha az apja meglátja, bottal kergeti vissza.
A kukoricás szélén ott állt a legény, ünneplő csizmában, mintha templomba készülne, nem titkos találkára. Sokáig csak egymás mellett mentek a sorok között. A fiú végül megfogta a lány kezét, de úgy, mintha engedélyt kérne hozzá az egész világtól.
— Elveszlek, ha letelik a katonai szolgálat — mondta halkan.
A lány lesütötte szemét. Akkoriban egy ilyen mondat többet ért minden csóknál.
A kukoricás szélén hirtelen megszólalt egy rekedt hang:
— Helyes. Mer’ ha nem, most rögtön agyonütlek.
Az apja ült ott a sötétben egy farönkön… már egy órája.
