Kedves Utazó!
Én, Lajos király köszöntelek kedvenc váramban, Diósgyőr várában! Szeretettel látlak, nézz hát szét, ismerd meg jelenemet, múltadat! Kiállításainkból megtudhatod hogyan éltem Én és hogyan élt udvartartásom. Honfoglalás-kori földvár
A Szinva-patak völgyében elterülő, szürkésfehér mészkőből álló szikladombra épült földvárat első ízben Anonymus említi: „…Ezután a vezér (Árpád) és fő e
mberei átkeltek a Sajó folyón…és a Hejő vize mellett vertek tábort…A vezér még ott Böngérnek, Bors apjának nagy földet adott a Tapolca vizétől a Sajó folyóig, amelyet most Miskolcnak hívnak, azonkívül odaadta neki azt a várat, melyet Győrnek (Geuru, ejtsd: gyeürü) mondanak” (Pais Dezső fordítása)
IV. Béla király a tatárjárás után kedvelt hívének adományozta a várat azzal a feltétellel, hogy korszerű erődítménnyé alakítsa. Ernye bán az 1260-70-es években építette át a vadban gazdag bükki erdő szélén fekvő, gyenge földvárat fejedelmi fényű, kőből épült várpalotává. Virágzó középkor
Nagy Lajos, a lovagkirály (1342-82) 1364-ben nagy birtokrészt csatolt a várhoz, amelyet Ambrus mester irányításával pompás, négysaroktornyos, gótikus várkastéllyá építtetett ki. A magányosan kiemelkedő, szikladombon álló várkastély képe valóban lenyűgöző lehetett. A falakat körülölelő vizesárokkal, négy hatalmas, bevehetetlennek látszó toronnyal, a tornyokat összekötő emeletes lakosztályokkal, valamint a korabeli Közép-Európa legnagyobb lovagtermével Diósgyőr vára az ország legszebb és legpompázatosabb erődítménye volt. Buda, Visegrád és Zólyom mellett Diósgyőr királyi székhelyként akkoriban vált jelentőssé, miután Lajos a lengyel királyi trónt is elfoglalta. A várkastély évente több hónapon át Lajos király és anyja, Lokietek Erzsébet kedven tartózkodási helyeként, udvartartásaként szolgált. A bükki vadászatok fénykora szintén erre az időszakra tehető. Nagy Lajos idejében szarvas, őz és vaddisznó mellett bölény is élt a bükki rengetegben. A lengyel követek diósgyőri tartózkodása alatt 500 nyúl, 200 őz, 60 szarvas és 2000 fogoly került a konyhára. Ebben az időszakban egyébként 120 vadász, 40 sólymász, 200 íjász és 60 pecér (kutyavezető) segítette a fényűző udvartartás ellátását. Királynék jegyajándéka
Lajos király halála után Diósgyőr a továbbiakban a királynék javadalma volt. A mohácsi csatavesztésig (1526) hat királyné – köztük Mátyás felesége, Beatrix – jegyajándékba kapott vidéki rezidenciájaként szolgált: ezért is emlegették akkoriban Diósgyőr várát a „királynék jegyruhája”-ként. Mátyás király idejében tovább folyt a vár reneszánsz stílusában történő díszítése. Ennek ékes tárgyi bizonyítéka Giovanni Dalmatának, a király kiváló szobrászának „diósgyőri Madonna” néven ismert, fehér márványból készült oltár reliefje, valamint számtalan, reneszánsz stílusban faragott kőtöredék és mázas kályhacsempe. Utolsóként Mária királyné, a mohácsi csata után a Csele-patakba veszett II. Lajos (1516-26) felesége volt királynéi birtokosa a várnak. Petőfi Sándor: Alkony
A XIX. századi festmények, fotográfiák már csak romokat mutatnak, a táj csodálatos szépsége azonban mit sem változott. A diósgyőri naplemente ihlette a tornyok alatt megpihenő Petőfi Sándort „Alkony” c. verse megírására.
