11/11/2015
Török András kritikája az Alkésztiszről a Vademecum hírlevél 538. számából:
Kortársaink, a görögök. (Görög drámák a boncasztalon) Karsai György és a k2 színház beavató színházi sorozata
A véletlen úgy hozta, hogy ebben a számban már a harmadik „zsiráfélményről” számolok be, a kifejezésnek abban a csodálkozó és örömteli értelemben, ahogy a zsiráfot Európában először megpillantó emberek kiáltottak fel: „Ilyen állat nincs!”
De a regényes nápolyi memoár és a kórussal dúsított táncszínházi-cirkuszi produkció ebben az értelemben eltörpülnek a Karsai-féle beavató színház mellett.
A mutatványt a volt Odeon moziban, a mai jazzklubban rendezik. A két irányban emelkedő széksorok között csak egy széles folyosó marad. Ennek egyik végén a bejárati ajtó, a másik végén egy lámpával megvilágított asztalnál a papírjait lapozgatva ül Karsai György egyetemi tanár, aki ősz sörényével együtt is kamaszos, mosolygós jelenség. Mesél, mesél az ókori drámaírókról (például hogy mit csinált a szalamiszi csata idején Aiszkülosz, Szophoklész és Euripidész, miért volt furcsa ember a háromszor nősült utóbbi, hogy hátha egyszer előkerül Arisztotelész vígjáték poétikája is, amit beígért a Poétika előszavában, aztán gyorsan beismeri, hogy ezt a gondolatot Umberto Ecótól szedte…). De aztán rátér a lényegre: most az Alkésztisz című darab „keresztmetszetét” fogjuk látni. Hírlevélíró hiába volt (új)görög szakos, egy sor abszolvált ógörög órával az indexében, világ életében azt hitte, hogy Alkésztisz egy férfi. Mert nem olvasta a darabot, még magyarul sem… Hát nem, Alkésztisz nő, Admétosz királyfi felesége, aki elvállalja, hogy férje helyett meghal.
Aztán elkezdődik a Prológus, és a színlapon Beavatónak nevezett Karsai többször is beleszól, leállítja a szövegmondást. Mindenféle okos és vicces dolgot fűz a jelenethez. Karsai legendás tanár, abból a fajtából, amelyik képes elhitetni a diákjaival, hogy ők is mindent tudnak, amit ő. És csodák csodájára ezt száznál több emberrel is el tudja érni. Elemezget egy-egy mondatot: mit is jelenthet ez így vagy úgy mondva, így vagy úgy értelmezve (sőt fordítva), elmondja mit jelentett a vendégbarátság, mit a gyász. És hogy milyen vérciki dolgot kért Alkésztisz a férjétől az áldozata fejében (soha ne legyen új párja).
Ezután következik a legjobb rész, Héraklész színre lépése, akiről a Beavató jó előre megmondja, hogy ugyan derék ember a maga módján, de nem egy észlény. És megjelenik egy öntelt, nadrágtartós, nyüzüge alak, aki folyton a nadrágját igazgatja, Domokos Zsolt káprázatos megszemélyesítésében. Néha nem a Beavató állítja le a cselekményt, hanem egy-egy színész fordul oda hozzá, és felszólítja: „Gyuri?!” És akkor megint kapunk valami eligazítást, bölcset, mélyet, vicceset, valahogy pont így, egyharmad-egyharmad-egyharmad arányban.
Szenzációs, úgy ahogy van. Hajszállal a közönség fáradása előtt ér véget.
Még két egészen kiemelkedő színészi alakítást meg kell említeni. Ferész (az Admétosz helyett meghalni nem szándékozó apa) szerepében Fodor Tamás tündököl sokszínűen, ezen senki sem lepődik meg. Annál inkább Piti Emőke vérbő alakításán, amely idegbeteg csetlés-botlással kezdődik a széksorok között, és nagy ívű, emlékezetes szövegmondással folytatódik. (Tessék figyelni ezt a fiatal színésznőt.)
Karsai már jó ideje a magas kultúra egyik titkos sztárja Magyarországon. A kategóriás tudós, a POSZT egyik válogatója, karakán publicista, Térey János fordító-társa. Már nem is olyan titkos.
Szaladjanak – december 28-án újra műsoron lesz!
(KékSzobaHall Produkció, producer Pécsi Júlia, látványtervező: Jeli Sára Luca, rendező: Fábián Péter, Benkó Bence. 2015. november 8. vasárnap 19.00.)
