14/06/2026
"Tisztelt Zsaruellátó!
Szeretném egy másik szemszögből megvilágítani a büntetés-végrehajtás jelenlegi helyzetét.
(Mi folyik valójában a BV Intézetek falain belül)
Sokan úgy értelmezik az utóbbi időben megjelent bejegyzéseket, mintha azok egyszerű panaszkodások vagy hisztériakeltések lennének. Pedig a legtöbb esetben ezek már nem panaszkodások. Sokkal inkább segélykiáltások egy olyan állomány részéről, amely fizikailag és lelkileg is a teljesítőképessége határán dolgozik.
Az állomány nagy része tisztában van azzal, hogy a létszámhiányt nem egy alosztályvezető váltása fogja megoldani. Azt is tudjuk, hogy a bérezésről, az életpályamodellről, a társadalmi megbecsülésről vagy a toborzási problémákról nem egy intézet középvezetői döntenek.
Ebben nincs vita.
A probléma azonban nem itt kezdődik.
A kérdés ma már nem az, hogy miért nem jön több ember a pályára. A kérdés az, hogy miért mennek el azok is, akik még itt vannak.
Az állomány egyre inkább elkeseredett és lelkileg is, meg fizikailag is leterhelt.
Tudják, hogy nem a vezetőváltás oldja meg a létszámhiányt, a szolgálatszervezés problémáját, a leterheltséget, a bérezés problémáit – 80%-a az állománynak ebbe már beletörődött.
De a vezetők leváltása megállítaná azt a folyamatot, hogy ez a maradék állomány még jobban meginogjon.
Mert az rendben van, hogy kevesen jönnek és kevesen vagyunk, de azzal nem lesz előre senki, ha folyamatosan szerelnek le az emberek.
És ez nem a kormány miatt van, független most, hogy Fidesz vagy Tisza, hanem a vezetők miatt, a szolgálatszervezés miatt, az embertelen körülmények miatt, az embertelen bánásmód miatt, a kiszámíthatatlan, olykor összezilált szolgálatszervezés miatt, ami miatt elmegy az állomány többsége, ami miatt az újak nem maradnak és ami miatt nem jönnek többen erre a pályára.
Természetesen azok a vezetők, akik hagyják, hogy az állomány tönkre menjen, igenis váltásra szorulnak – és nem azért, hogy akkor biztos több ember jön, hanem azért, hogy akik még itt küzdenek, azok itt is maradjanak.
És ha itt marad az állomány, és végre normális körülmények között lehet dolgozni, akkor hamarabb itt maradnak azok is, akik jönnének felszerelni. Most sok felszerelők lennének, de amikor meglátják, mi folyik itt, inkább hátat fordítanak.
Biztonsági Alosztályvezető:
Valóban nem ő fogja megváltani a börtönrendszer javulását, nem miatta lesz béremelés, és nem ő az, aki nem hoz ide azonnal 100 embert, de ő az, aki miatt elmegy 10–20 régi ember. Aki miatt a napi munkalégkör rosszabb, mint egy elmebeteg cirkusz. Akit ha meglát a saját osztálya, vagy kineveti, vagy elmegy a maradék életkedve is, mivel olyan feladatokat hárít másokra, amihez semmi közünk, amit neki kellene megcsinálnia, de az össze-vissza botorkálásban meg az emberek vegzálása miatt le van maradva. Vezetői meghagyások, feladatszabások mind az ő kitalációi,vagyis a javarésze, amit saját hatáskörben rendel el (és igen, olykor a vezetők legfelső szinten, a parancsnok sem tud róla). Ez nem nyomásgyakorlás az alosztályvezetőre, aki tehetetlen és ezt adja át az állományra – ez a saját nyomásgyakorlása az állományra, mert ő ilyen ember. És ha jön egy új felszerelő, 1 hét és átszerel másik osztályra, vagy itt hagyja az egész helyet, mert erre nem kíváncsi. Igen, az ilyen vezetőt váltani kell!!
Szolgálatszervező:
Igen, szarból nem lehet várat építeni, ezzel tisztában van mindenki, de a viselkedése, hogy SMS-eket küldözget ahelyett, hogy felhívna, beír plusz szolgálatba anélkül, hogy ezt jelezné, és lehet programod, lehet családod, lehet dolgod, nem számít, mert ő beírt és már nincs visszaút (ez viszont aljas dolog). Az, hogy feleslegesen megcserél embereket és a végén közli, hogy „ja igen, lehetett volna másképp is” (szintén aljas dolog). Az, hogy megírja az alap szolgálatot, de a plusz szolgálatokról nem értesít ki, nem kérdez, hogy az neked jó-e, terveztél-e oda valamit, van-e programod (szintén aljas dolog). Lehet szervezni, lehet plusz szolgálatokat is szervezni, csak kicsit emberségesebben. Arról az emberről beszélünk, aki nem törődik az állomány magánéletével, aki saját hatáskörben össze-vissza szervez, röhög mások szenvedésein, aki beír egy embert akár egyhuzamban 3–4 szolgálatba, akár nappal, akár éjszaka egyhuzamban több napig vagy akár nappal–éjszaka váltásban,(nappal, nappal, nappal, éjszaka) miközben ő sosem hajlandó besegíteni, pedig megtehetné, hogy egy hétvégén bevállal egy jó szintezést és levesz egy kis terhet a már zsinórban dolgozókról. Nem, mert őt nem érdekli az állomány helyzete. Igen, az ilyen szolgálatszervezőt le kell váltani.
Osztályvezetők (tisztelet a kivételnek):
Nem érdekli, nem foglalkozik a saját állományával, nem áll ki értük (van olyan, aki ezt közölte is velük), csak a terhet rója rájuk: feladatok feladatok hátán, határidős feladatok, ügyészi, bírósági válaszlevelek, hozzátartozók megválaszolása – csak úgy nyomják a feladatokat. De ha oda mersz menni segítséget kérni munkában vagy otthoni, magánéleti problémával, érdekli őket? Egy cseppet sem. „Csináld meg a feladatodat vagy mész az ügyészségre.” Ez vezetői hozzáállás? Megunja az ember és inkább leszerel. Mennyi ilyen osztály van, ahol elegük van a vezetőségből, és a legtöbben leszerelnek, a legtöbben csendben tűrnek (Nyilvántartás, Pszichológia, Biztonság, Műveleti, Gazdasági).
Szóval tényleg nem vezetőváltás kell?
Parancsnokhelyettesek (tisztelet a kivételnek):
Kicsinyes, arrogáns, „ki ha én nem”, majd megmondom, hogy te mit csinálsz, figyellek éjjel-nappal, küldöm rád az ellenőrzést, fenyegetlek, zaklatlak, zsarollak, vegzállak és tönkre teszem a mindennapjaidat. Csinálod a napi feladataidat, hogy eseménymentesen lezáruljon a szolgálat, de ha egy kicsit eltérsz a „napi pontoktól”, mert nincs ember, egyedül viszel körletet és rögtönözni kell, akkor jön a fenyegetés, jön a zsarolás, jön a feljelentés, megfenyítés, hadbíróság kilátásba helyezése. Tényleg ilyen vezető kell? Tényleg nem kell őket lecserélni?
Biztonsági Tisztek, Biztonsági Főfelügyelők (tisztelet a kivételnek):
Napi szinten megalázzák az állományt, szidalmaznak mindenkit, lelki és fizikai nyomás alá helyeznek, mindenkit alkalmatlannak tartanak, nem támogatnak, nem állnak melléd, hanem válogatnak: akit ismernek, azt kevésbé, akit nem, azt folyamatosan nyomás alatt tartják. Tényleg olyan Biztonsági Tiszt kell, aki nyomást gyakorol arra a maradék állományra, aki még kitart? Tényleg olyan Főfelügyelő kell, aki mindenben hibát keres, folyamatosan hisztizik, és közben kibeszél másokat? Tényleg nem a vezetőkkel van a hiba?
Öntsünk tiszta vizet a pohárba!
Nem azért megy a „siránkozás”, mert nincs bér vagy nincs ember – egyszerűen csak megunta a maradék állomány, hogy nap mint nap ezeket kell tűrni.
Ha ezt helyre tennék, és igen, kezdve a vezetőváltásokkal:
1. Megmaradna az állomány, nem szerelnének le annyian.
2. Kicsit többen lennénk, mert az újak nem mennének el az első hetekben.
Hiába jönnek az Országos Parancsnokságról vagy az Agglomerációs ellenőrök, ilyen munkaviszonyok mellett hibát mindig találnak. Lehetetlen hibátlanul dolgozni.
Nem az állományt kellene folyamatosan ellenőrizni, hanem a vezetőket is – de ott úgyis mindenki ismer mindenkit, így hibát keresni sokszor csak a végrehajtó állományban lehet.
A legtöbb helyen az állomány elfogadta, hogy kevesen vannak. Elfogadta, hogy sok a túlóra. Elfogadta, hogy gyakran több ember munkáját kell elvégezni. Elfogadta azt is, hogy a rendszernek vannak olyan problémái, amelyeket helyi szinten nem lehet megoldani.
Amit viszont egyre nehezebb elfogadni, az az emberi bánásmód hiánya.
Mert egy vezető valóban nem tud országos béremelést adni.
De tud tisztességesen beszélni a beosztottjaival.
Nem tud több száz új kollégát felvenni.
De tud kiszámíthatóbb munkakörnyezetet teremteni.
Nem tud új életpályamodellt alkotni.
De tudja, hogy partnerként vagy eszközként kezeli-e az állományt.
A büntetés-végrehajtás jelenlegi helyzetében minden egyes ember számít. Éppen ezért különösen káros, amikor olyan vezetői magatartás jelenik meg, amely tovább növeli a feszültséget, a bizonytalanságot és a kiégést.
Sok helyen nem a munka nehézsége miatt szerelnek le az emberek.
Hanem azért, mert folyamatos nyomás alatt dolgoznak.
Mert kiszámíthatatlan a szolgálatszervezés.
Mert nem érzik, hogy bárki meghallgatná őket.
Mert a hibák okait nem vizsgálják, csak a felelősöket keresik.
Mert a támogatás helyett gyakran fenyegetést, bizalmatlanságot vagy megalázó hangnemet tapasztalnak.
Aki nap mint nap szolgálatban van, pontosan tudja, hogy a létszámhiány miatt sokszor rögtönözni kell. Sokszor egy ember több feladatot lát el egyszerre. Sokszor nincs lehetőség ideális működésre.
Ilyenkor lenne különösen fontos a vezetői támogatás.
Nem a hibakeresés.
Nem a megfélemlítés.
A vezetőváltás önmagában valóban nem oldja meg a büntetés-végrehajtás minden problémáját.
De megállíthatja azt a folyamatot, amely miatt a még szolgálatban lévő, tapasztalt kollégák is elhagyják a pályát.
Mert ha marad a kiszámíthatatlanság, a folyamatos nyomásgyakorlás, az emberi méltóság figyelmen kívül hagyása és a bizalom hiánya, akkor teljesen mindegy, hány embert sikerül toborozni.
Előbb-utóbb ők is elmennek.
Sokan nem azért fordítanak hátat a hivatásnak, mert nem szeretik a munkájukat.
Hanem azért, mert belefáradnak abba, ahogyan bánnak velük.
Éppen ezért a vezetői felelősség kérdését nem lehet lesöpörni az asztalról azzal, hogy „a problémák rendszerszintűek”.
Igen, rendszerszintűek.
De a mindennapi munkakörnyezetet nem a rendszer teremti meg.
Azt a vezetők teremtik meg.
És amíg nem lesz következménye annak, ha valaki hatalmával visszaél, megalázza az állományt, figyelmen kívül hagyja az emberek magánéletét vagy kiszámíthatatlanul szervezi a szolgálatot, addig a helyzet nem javulni fog, hanem tovább romlik.
Ezért nem pusztán vezetőváltásról beszélünk.
Hanem vezetői szemléletváltásról.
Olyan vezetőkről, akik nem csak utasítanak, hanem meghallgatnak.
Nem csak számon kérnek, hanem támogatnak.
Nem csak jelentéseket készítenek, hanem emberekkel foglalkoznak.
Mert végső soron nem a falak, a zárkák vagy a szabályzatok működtetik a büntetés-végrehajtást.
Hanem az állomány.
És ha az állomány végleg elveszíti a hitét, akkor azt semmilyen ellenőrzés, statisztika vagy jelentés nem fogja pótolni.
Üdvözlettel:
Egy Lila"
