19/06/2024
Kellett néhány nap, hogy leülepedjenek a dolgok bennem…
Volt néhány éjszakám, amikor alvás helyett zakatolt a fejem és a kattogást pár már megunt zene t***e még zajosabbá. Vagyis, ahogy mondani szoktam, ment a verkli a fejemben, nem hagyott elaludni.
Örökös kínom ez a retro buliknál. Nem beszélve egy ilyen emlékezetes helyhez köthető történetnél. Miközben szeretnék újítani, mást játszani, folyamatosan beleverem a fejem a ténybe, a retro zenében nincs új zene! És megőrülök, mikor azt várják el tőlem, hogy mást játsszak, mint amit ismernek, sőt annyira szeretnek, hogy nem is hajlandóak megmozdulni másra. Persze van, remix, mash up, újrakevert verzió, de az akkor is ugyanaz a dal.
Olyan ez, mint a fine dining, paprikás krumpli újra gondolva, de az is csak akkor jó, ha az alapanyagok és azok megszokott íze ott van benne.
Szóval gondolkodtam, mit, hogyan kéne. Mint mikor randira készülsz a régi szerelmeddel. Próbálod a legjobb formádat hozni, de nem megy. Itt-ott meghíztál, ráncos vagy, kevésbé mosolygós, elfogyott a hajad és ha látni akarod majd őt, fel kell tenned a szemüveged. Válogatsz a ruháid közül, mi takarná el a változásokat a legjobban, hogyan nézhetnél ki úgy egy kicsit, mint 30 – 40 évvel előtte.
Én is egyszer csak ott álltam az általam második otthonként tisztelt település főterén és nem tudtam még mi hogy lesz. Valahol belül már döntöttem, nem bújhatok ki még ennyi idő után sem a bőrömből. Az lesz, úgy lesz, ahogy Ők, a közönség akarja.
Úgy gondoltam egész életemben, és ez 45 év után sem változott, nekem az a dolgom, hogy carpe diem alapon meg kell ragadnom a napot. Az az napon összejött közönséget ki kell szolgálnom a lehető legnagyobb arányban kedvenceik tekintetében zenében. Ilyenkor nálam a többségi elv érvényesül, amiről azt gondolom, többen szeretnék.
Persze, el lehet pattintani néhány egyéni dalt is, de nagyon meg kell találni a helyét, hogy jól fogadják. …és ilyenkor fordulhat elő az, hogy „Miért a Zoltán Erika vagy éppen az Éjjel soha… esetleg a Zorba” szólt már megint? Segítek, azért mert ott az adott pillanatban, az adott helyszínen az bizonyult a legjobb megoldásnak. Nem, nem állítom, hogy tévedhetetlen lennék, de elég jó szokott lenni a találati arányom.
…de menjünk vissza a főtérre, ott álltam és simogatott az érzés. Amolyan az egyik szemem sír, a másik meg nevet érzés. Jó volt újra ott állni, és könnycseppek homályosították el a szemem látva az egykori helyszín brutálisan megerőszakolt testét, amelyet markológépek a földel t***ek egyenlővé.
„Csak a változás biztos!” …hát most az megvolt. A főtérről egy hál isten még „nem változott” régi helyre vezetett az utam. A Balaton legrégebbi halsütőjébe, a Nádfedelesbe! És igen! Ismerős, mosolygós arcok fogadtak, azonnal indult a sztorizás és adtunk a gyomrunknak fincsi energiát az esti melóhoz.
„Hallod már hangolnak a zenészek…” a színpadon már valóban tehetséges muzsikusok pengették hangszereiket, megalapozva a hangulatot. Sorban nyíltak a rendezvény parkot körbeölelő vendéglátó egységek, lassan de biztosan megteltek a sörpadok és kerti székek. Nem akarok "számháborúzni", figyelembe véve a hatalmas területet, a vendéglátó egységeket és a „dühöngőt” is, úgy 2-3 ezren lehettünk.
Az óra pedig könyörtelenül halad előre, bennem pedig egyre nőt a szorongás. Szerencsére mindig érkezett egy ismerős, akivel a „mivanveledhogyvagy?” és az emlékek felidézése volt a téma.
Miki barátom már ott állt a színpadon és elvállalva a bemelegítő (rossznyelvek szerint a „felszopó” bocs!) szerepét, táncra bírta az első fecskéket. Innen felgyorsult minden, szinte száguldoztak a percek. Talán már csak egy pillanatra volt megtorpanás, amikor is megállt az idő, a levegő és az nap már másodszor lett könnyes a szemem. (és utána még hányszor!)
Érkezett egy hölgy mosolygós arccal, kezében egy ajándékkal. De micsoda ajándékkal! Pénzben nem kifejezhető az értéke. Egy díszes zacskóban egy kopott, szürke, unalmas méretes tégla lapult. Egy tégla az egykori Üvegház diszkós pultjának egy darabja. Istenem! Mennyi zene, érzelem, boldogság, szerelem, csalódás, jókedv és még mi minden járta át ennek a kétkilónyi kődarabnak a testét.
És mától ott feszíthet majd büszkén a polcomon, akárhányszor csak rá nézek nem lehetek szomorú, magányos és csalódott! 15 év esszenciája lapul benne, köszönöm!
Nem csak a kor, a haszontalanul rám mászó súlyfelesleg miatt, de remegő lábakkal lépkedtem fel a színpadra vezetett lépcsőkön. Egyszer csak ott álltam újra a régi szerelmem előtt… öregen, kövéren és kopaszon, de megint csak azt éreztem szolgálnom kell mindenkit. Még azokat is, akik nem is éltek még, mikor én először Lellén bekapcsoltam a ketyeréimet. Akkor 1987 volt a naptárakon!
Volt, aki ott cseperedett, onnan találta meg élete párját, volt, aki csak hallomásból rendelkezett némi információval… én akkor már semmi mást nem szerettem volna csak azt, amennyire csak lehet, akkor és ott, hogy a többség jól érezze magát. …és már nem volt visszaút!
Felcsendült a régi kezdés, „Gyere Őrült Névsorolvasás!”… azonnal minden a helyére került, remélem sikerült visszahoznom egy darabkát a régi életetekből! Hogy miként éreztük magunkat, ha még nem láttad, érdemes megnézned ezt a kis ízelítőt!
Köszönöm Nektek azt az estét Balatonlellén 2024 június 8-án!
DJ.Barabás Barabi Zoltán & Kovács Miklós a lellei rendezvényparkban !
