25/10/2019
Minden tinédzsernek van az életben egy olyan fejezet, amikor intenzíven fantáziálgat egy olyan kocsma megnyitásáról, ami mindenki számára kultuszhely lesz, ahol mindenki jól érzi magát, ahol mindenki törzsvendég és barát egyben. Persze ezek az ábrándok inkább csak a mi igényeinkről szólnak, de akkor biztosak vagyunk benne, hogy ez a tutti.
Én sem voltam ezzel másképp!
Részben vendéglátós családba születtem, de az édesapám vagy a nagymamám által üzemeltetett krimók messze álltak attól, a helytől, amiről én mindig fantáziálgattam.
Az élet aztán a legtöbb embert elsodorja és feledésbe vesznek a tinédzser kori ábrándok, ahogy az velem is majdnem megtörtént!
Ami viszont a legtöbb embertől megkülönböztet, hogy az álmaimat és a vágyimat soha nem tudtam és nem is akartam elengedni.
És jött Apostag, s jött a nagy szám és jöttek a tettek és így egyszer csak ott lett az én Gangosom, úgy ahogy azt mindig is megálmodtam!
Nem volt nehéz dolgom, adott volt egy kultusz hely, amiről nyugodtan ki merem jelenteni, hogy legendás!
Az Iskola utca 2. az Apostagi emberek számára, örökéletű házszám, jóval a gangos előtt is az volt.
Az iskola idejéből számtalan emlék él, örök barátságok, csibészségek és kitudja mennyi első vagy halálig tartó szerelem született itt, ahogy később a Gangosban is.
ÉN a 2000évek elején kezdtem el Apostagra járni, nyugodtan mondhatom, hogy azóta szeretem ezt a falut.
Apostag az első pillanattól kezdve rengeteg élménnyel, barátsággal és emlékkel ajándékozott meg, amiért én mindig is hálás voltam. A kezdeti emlékeimben is élénken ott van a Gangi, pedig én csak egy bevándorló vagyok, nálam talán minden Apostaginak több emléke van az Iskola utca 2.-ről.
Ez így van jól.
Amikor megkaptam a lehetőséget, hogy kezdjek valamit az akkor épp haldokló vendéglátó egységgel, az első pillanattól máshogy kezeltem ezt a helyet, mint egy üzleti vállalkozást, tudtam, sokkal több annál.
Később, aki bejött hoznák, az kapott valamit Apostagból, kapott valamit a múltból és igyekeztünk építeni a jelent.
Mindent elkövettünk, hogy a Gangi az legyen a fiataloknak, ami az idősebb generációknak, de sajnos azt vettük észre, hogy a közösség szeretete a mai fiataloknál javarészt a virtuális világban jelenik meg, de meg kell jegyezni, vannak kivételek.
Rengeteg programot, rendezvényt és figyelemfelkeltő akcióval rukkoltunk elő, olyanokkal, mint a Kocsmák Csatája, Örült Rock Nyár, Pörkölt Főző Ramazúri, számtalan disco vagy élőzenés koncertek, farsangi partik, szilveszteri bulik, vendéglátással támogattuk a városi rendezvényeket, ballagási ebédek, osztálytalálkozók és számtalan szülinapi party……
Sajnos azt kell mondjam, hogy bár miden bulik felejthetetlen volt, de azt visszahozni stabilan a vendégek számát illetően, mint amit a 2000évek elején tapasztaltam, már nem tudtuk.
Soha nem adtuk fel, és főleg engem, a szenvedély hajtott, sokszor még akkor is, amikor nyilvánvaló volt, hogy veszteséges lesz a rendezvényünk.
Ha valami nem szívből jön, azt nem tudom csinálni és így vagyok a Gangival is.
Nem titok, ez a vállalkozás nem volt az életem legjobb üzleti döntése, de soha egyetlen percre sem bántam meg, és nem azért mert annyi pénzem van, illetve mert itt mosom a pénzt.
A lényeg, hogy annyi emlékem lesz az én Gangosomról, ami keveseknek adódik meg egy emberöltő alatt. Annyi barátság, buli és örültség részese lehettem, hogy igazából nem is érdekel az üzleti része. Olyan embereket ismerhettem, meg akik barátsága számomra minden üzleti érdeknél többet ér!
Nem a keserűség az, ami eszembe fog jutni, hanem csakis a hála.
Hála hogy befogadtatok, hála a barátságotokért és hála, hogy végig szórakoztatok velem az én játszóteremen!
Hála, hogy a Gangit én csinálhattam, hála a jóistennek, hogy minden percét megélhettem és itt lehettem!
Bízom benne, hogy a Gangos mindenkit, aki bejárt szép emlékekkel ajándékozott meg, és abban is bízom, hogy lesz még valaki, aki ugyan ilyen lelkesedéssel és kreativitással és talán ennél sokkal jobban, magasabb színvonalon, újranyitja az Iskola utca 2-t.
A Gangos a hétvége után bezár, de most még minden ugyan az lesz, mint eddig, remélem, sokan bejöttök, és utoljára nekiszaladunk, együtt egy újabb extra hétvégének, én vasárnap szívesen koccintanék veletek utoljára, ezért várok majd mindenkit.
A búcsú bulink szenzációs volt, köszönöm mindenkinek, hogy velünk voltatok.
Köszönöm a falu vezetésének a sok támogatást, amivel segítette munkánkat és nagyon sajnáljuk, hogy az utolsó városi rendezvényekre már nem volt elég az a szakmai szint, amit mi képviseltünk.
Köszönjük mindenkinek, aki segítette végig a munkánkat, kiemelve Petránkat és a Sancinkat.
A legnagyobb hálával viszont két társamnak tartozom, akik végig vitték ezt az öt évet, és akiknél lojálisabb és kitartóbb kollégáim sosem lehettek volna, Pannikám és Edit, mindig bízhattam bennetek és sosem hagytatok cserben, Szívből köszönöm!!!!
Soha nem lehetek elég hálás, mert az, hogy így végig csinálhattam, ezt csakis nektek köszönhetem!
Nehéz ez, mert a "gyermekemet" kell elengednem, azt a "gyermekem", ami pont olyan lett, ahogy azt mindig is megálmodtam, de most itt az idő és búcsúzom a Gangostól és tőletek barátaim, akik a gangost jelentitek számomra, mert nélkületek ez a hely bármilyen jól is néz ki, semmit nem érne.
KÖSZÖNÖK MINDENT!!!!
Püski Laci
